Különleges méretű fűrészáru beszerzését és szállítását is rövid határidővel tudjuk vállalni. A Hobler Fakereskedés több évtizedes működése megbízható minőségű faáru értékesítésén alapul, legfőbb törekvésünk, hogy vevő...
Aki ettől az étvágygerjesztő felvezetéstől kedvet kapott, jelentkezzen a emailcímen. Ne felejtsétek, a jelentkezési határidő december 1.! Kérdéseket akár itt is feltehettek, ha adódik!
A tartalmak könnyebb személyessé tétele, a hirdetések személyre szabása és mérése, valamint a biztonságosabb használat érdekében cookie-kat használunk. Az oldalra való kattintással vagy tartalmának megtekintésével elfogadod, hogy cookie-k használatával gyűjtsünk adatokat a Facebookon és azon kívül. További tudnivalókat, például a beállítási lehetőségek ismertetését itt találod: A cookie-k használatáról szóló szabályzat.
A sör pedig nem csak a majálisokon kapható, sokszor ihatatlanná vizezett lötty, van élet a világoson túl is ám. Így pedig feljavíthatjuk a legócskább láger sört is.
A munkásosztálynak pedig az általa előállított terméket ajánlotta a párt fogyasztásra, ezzel is támogatva az ipart a mezőgazdasággal szemben. A docens szerint a leválasztott és/vagy társbérlőkkel megosztott lakások konyhája ráadásul általában annyira kicsi volt, hogy alkalmatlanná vált a főzésre. Ennek oka szintén az lehetett, hogy az ipar által előállított termékekre igyekezték rábeszélni az embereket, tette hozzá. Kocsis János városszociológus szerint a kis konyhák alapideológiája az volt, hogy a párt kívánsága szerint a munkáscsaládok hétköznapja és hétvégéje nem otthon telik. A gyors reggeli után a munkahelyen, iskolában vagy óvodában ebédel a nép, majd este egy, az állam által támogatott olcsó étteremben eszi meg a vacsorát. A hétvégéket lehetőség szerint az állam által tervezett programokon tölti, az állam által támogatott élelmiszereket fogyasztva. A gyakorlat a két világháború között született, az ötvenes években pedig úgy gondolták, hogy érdemes megtartani. A cél az ellenőrzött szórakozás volt.
Más, de mégis hasonló utat jártak be a kommunisták. Sztálin és a Szovjetunió hamar rájött e nap propaganda értékére. A bolsevikok szemében ez a nap az ő napjuk volt, mivelhogy a bolsevikok maguk voltak a munkásosztály. Mindenki más deklasszált elemnek számított, őket általában ezen a napon vitték tömegével a marhavagonok a Gulágra. Horthy másként látta, az ő szemében a bolsevizmus volt a métely, így május elseje sem hatotta meg. Sőt, üldözte a baloldaliakat, tiltotta a munkások szervezkedéseit. Persze, valahol minden diktátor ostoba: Horthyt is kijátszották, például az olvasókörökkel. Később ez lett a magja az antifasiszta szervezkedéseknek olyan jeles résztvevőkkel, mint például József Attila. Május 1 hivatalosan 1946 óta állami ünnep Magyarországon. A Rákosi-éra alatt zúgott-zengett a miénk az ország, magunknak építjük. Vonult Vörös Csepel és felelt rá a Váci út. A nagyüzemi munkásság ünnepe politikai színjátékká silányult és lényegében ez így maradt a Kádár-rendszerben is. Azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy utóbbiban már nem volt kötelező a vastaps és lehetett sört inni, virslit enni.
Ez viszont a szerző szerint csak rosszindulatú előítélet, amely abból fakad, hogy régebben szinte kizárólag a szegényebb sorsúak fogyasztottak lóhúst, amelyet így leginkább a konzervgyárak dolgoztak fel. A szerző egyébként a ló kiváló beltartalmi értékei mellett érvel, amint pedig azt az előbbiekből láthattuk, a virsli egyébként sem tartalmaz lovat (az más kérdés, hogy megfelelően kreatív elnevezéssel akármit tartalmazhat, de a csőrből és tollból készülő pépről szóló legendák remélhetőleg nem igazak). Amellett, hogy hagyományosan is sörrel ajánlották, a virsli azért is válhatott a május elsejei menü elengedhetetlen részévé, mert míg a bort hagyományosan a parasztság állította elő, a virslit az erre szolgáló húsüzemekben az ipari proletariátus készítette. Ugyanez áll a borra és a sörre is – és ha II. Ferencnek megfelelt ez a párosítás, nincs az a munka ünnepe, ahol ne állná meg a helyét. Ha szerencsénk van, és jó virslit választunk, nem akármire számíthatunk – ahogy Csíki Sándor fogalmaz, a jó virsli az utolsó falatig kényeztet.
Nem vonultak fel az Élüzemek, a Kiváló Vállalatok, az Aranykoszorús szocialista brigádok. Elmaradtak a hangzatos jelszavak, eltűnt a munkaverseny és vele sok ingyenélő elvtárs (akik aztán majd visszajönnek). Ekkor sokan kérdezték: hova lettek a munkás hagyományok? Hol a szociáldemokrácia? A mai ünnep tartalmában kiürült, formailag sátras eseménnyé vált. Átalakult a világ, a klasszikus értelemben vett nagyüzemi – gyári – munkásosztály már nem létezik. A mai munkás laptopot hordoz, robotot vezérel, vagy maga is csak egy robot. A mai munkásnak van szakszervezte, ami lényegében csak egy feladatra, a bérharcra van kiképezve. Más egyebekben a magyar munkásság izolált. Sikeresen megosztott/leszeletelt réteggé lett a multinacionális cégek ernyője alatt. A mai üzemi munkásság már csak egy-egy bérkövetelés erejéig tűnik föl. Amiért az egész elindult, vagyis a társadalommal való kölcsönös szolidaritásról már szó sincs. A munkásosztály, amely egykor nemzetéért is vívta harcát, mára felszívódott. Ilyen lett az ünnepe is.