Különleges méretű fűrészáru beszerzését és szállítását is rövid határidővel tudjuk vállalni. A Hobler Fakereskedés több évtizedes működése megbízható minőségű faáru értékesítésén alapul, legfőbb törekvésünk, hogy vevő...
Wass Albert - Tizenhárom almafa (Bánffy György) Hidden Content Give reaction or reply to this topic to see the hidden content. Az 1953-ban írt Tizenhárom almafa a klasszikus történelmi regény hagyományai szerint a nagypolitika történései helyett inkább arra összpontosít, hogy e történések hatása miképpen jelenik meg a kisemberek életében, ez esetben a kommandói vadőr, Tánczos Csuda Mózsi és családja mindennapjaiban. Az újonnan kijelölt magyar-román határ éppen Mózsiék háza alatt szeli ketté Erdélyországot. Mózsi annak idején húsz almafát ültetett a ház mellé, melyekből Észak-Erdély hazatérésekor már csupán tizenhárom fácska növekszik a kommandói hegyoldalban. A remek humorral fűszerezett szatírikus mű visszatérő motívumaként szerepeltetett almafák így válnak a székely megmaradás jelképévé: a csonkokból életrevaló vesszők sarjadnak, bizonyítván azt, hogy "Isten, aki a kivágott csonkból termőfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik benne hisznek. " Give reaction or reply to this topic to see the hidden content.
És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon. Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek! Wass Albert Ellenzék, a 30-as évekből, Utánközlés a Demokrata 1998/51.
S arra gondolva, hogy majd akik az el�ltetett fa gy�m�lcs�b�l esznek s �rny�k�ban j�rnak, lesz�retelik a k�zdelmek �r�t, amit �seik v�vtak a vil�ggal. �gy van ez, gondolta, egy-egy nemzed�k �ltet, f�t, eszm�t, gondolatot, hogy sok nemzed�knek ne legyen gondja ezzel. Hogy aki azut�n j�n, k�szen kapjon otthont, haz�t, �rny�kos kertet, term� gy�m�lcs�st. S �gy vegye ezt, mint term�szetes dolgot. Az �let aj�nd�k�t, mely ingyen val� s a sz�ps�g��rt cser�be mit se k�v�n. M�g annyit se, hogy gondtalan perc�ben aki a kertet n�zi s a k�l�nb�z� f�kban gy�ny�rk�dik, arra gondoljon: milyen is lehetett az �lete annak, aki ezt a dombot kop�ran lelte s mit �rezhetett, mikor be�ltette f�kkal. F�kkal, melyekr�l tudta, hogy t�l�lik �t s a r�gyekre akasztott gondolatot f�lemelik magasra s �tmentik k�s� nemzed�keknek. A legnagyobb �r�ks�g, amit adni lehet az ut�dnak, az otthon. Egy h�z, ak�rmilyen h�z. De amelyiknek fal�t agg�d�s, szeretet, gondoskod�s s a j�vend�k bizakod� hite emelte f�l. �s f�k. Amiket nem az�rt �ltetett valaki, hogy hasznukat l�ssa.
- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És fellázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát!
Wass Albert: Karácsonyi versek II. II. Elindul újra a mese! Fényt porzik gyémánt szekere! Minden csillag egy kereke! Ezeregy angyal száll vele! Jön, emberek, jön, jön az égből Isten szekerén a mese! Karácsony készűl, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek ujra gyermekek hogy emberek lehessetek! Vigyázzatok! Ez a mese már nem is egészen mese. Belőle az Isten szeme tekint a földre lefele. Vigyázzatok hát emberek, Titeket keres a szeme! Olyan jó néha angyalt lesni s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni. Mert rút a világ, fekete. Vak gyűlölettől fekete. Vak, mint az emberek szeme: az égig sem látnak vele. Pedig az égből lefele porzik már Isten szekere! Minden csillag egy kereke, ezeregy angyal száll vele, az Isten maga száll vele és csillagtükröt nyujt felénk, mesetükröt, a keze. Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, tiszta szemmel, Istenszemmel milyen szép is minden ember!