Különleges méretű fűrészáru beszerzését és szállítását is rövid határidővel tudjuk vállalni. A Hobler Fakereskedés több évtizedes működése megbízható minőségű faáru értékesítésén alapul, legfőbb törekvésünk, hogy vevő...
A fogalmat elsőként Harry Benjamin (1953) használta, később egy másik tipizálás elsődleges és másodlagos transszexualizmust különböztetett meg - aszerint, hogy kisgyermekkortól kezdve megnyilvánult-e, vagy csak később, fokozatosan alakult ki. Okait illetően döntő szerepe lehet a szülői bánásmódnak; pl., ha egy gyermeket nem a biológiai neme, hanem az ellenkező nem szerint öltöztetnek és nevelnek (talán, mert olyan nemű gyermeket vártak), s a másik nemre jellemző viselkedést jutalmazzák, akkor előfordulhat, hogy identifikálódik a másik nemmel. (S ha ezt évek során - az első 5-6 évben - megszokta, már nehéz visszazökkenteni. ) (Szilágyi, 2005) Sokan a homoszexuális viselkedést is eltérésnek tartják az elvárt nemi szereptől. A különböző szemléletűek azon is vitatkoznak, hogy melyik és mennyiben tekinthető betegségnek, s van-e valamilyen biológiai okuk. A nemi szerepnormáktól eltérők között sincs egyetértés az okokat illetően; sokan nemhogy betegségnek nem tekintik, hanem inkább konstruktív lázadásnak tartják a merev és represszív elvárások ellen.
Ők ilyen módon egyszerre érvelnek amellett, hogy az orvosi kezeléseket transz személyek számára könnyebben hozzáférhetővé kell tenni, miközben igyekeznek felszámolni azt az elképzelést, hogy a transzneműség betegség. [5] További információk [ szerkesztés] A sokoldalú NEM figura (Transvanilla Transznemű Egyesület) Kik azok a ciszneműek?
A 2013-ban kiadott 5. kiadás a tünetegyüttest nemi diszfóriaként (gender dysphoria) említi. Az átnevezést sok transz ember támogatta, mivel úgy érezték a 'nemi identitászavar' címke patologizálja és stigmatizálja a transznemű és transzszexuális embereket, és tovább erősíti a bináris nemi felosztás modelljét. [2] Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) a transzneműség diagnózisának patológizációját a nemi diszfóriára átnevezéssel 2013-ban, a Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvének (DSM) V. kiadásában enyhítette. 2018-ban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan is megjelentette a Betegségek nemzetközi osztályozásának (BNO) 11. változatát, amely törli a mentális betegségek közül a transzszexualizmust és a transzvesztitizmust. [6] A WHO 2019-ben fogja megszavazni és várthatóan 2022-ben lép életbe. [7] Magyarországon az 1995 óta érvényes BNO 10-ben jelenleg benne van a transzszexualitást jelölő F64. 0 A betegségként kezelés kritikái [ szerkesztés] Az elmúlt évek során a transzneműség betegségként történő kezeléséről komoly vita alakult ki mind az orvostudományi körökben, mind pedig a transz jogegyenlőségi mozgalmakon belül.
A nemi identitás (vagy nemi önazonosság) minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme. [1] Ez lehet férfi, nő, vagy más nem-bináris nemi identitás, ami nem illeszkedik a férfi/női kettős kategóriába. [2] A nemi identitás független attól, hogy az egyént a társadalom milyen neműként érzékeli, és attól is, hogy az egyént születésekor milyen neműként sorolták be. A nemi identitás biológiai tényezőktől független fogalom: bármilyen testű embernek lehet bármilyen nemi identitása. [3] Nemi identitása minden embernek van, függetlenül attól, hogy ez illeszkedik-e a születéskor megállapított biológiai neméhez. A fogalom nem összekeverendő a szexuális irányultság (vagy szexuális orientáció, nemi irányultság, szexuális beállítottság) fogalmával. Nemi identitás és transzneműség [ szerkesztés] A transzbüszkeség zászlója A legtöbb embernek a születéskor megállapított biológiai neme megegyezik a nemi identitásával, a társadalmi nemével és nemének testi kifejeződéseivel, őket nevezzük ciszneműeknek.
Az eredmény: tíz évvel a műtét után az átoperált személyeknél egyre súlyosabb mentális problémák jelentkeztek, és megdöbbentő, mintegy 40%-os arányban követtek el öngyilkosságot. A kontrollcsoporténál közel hússzor magasabb öngyilkossági rátát kétségkívül a műtét utáni fokozatos elszigetelődés magyarázza. ⁵ A nem megváltoztatása biológiailag nem lehetséges. Az átoperált személy nem változik férfiból nővé vagy fordítva, csupán férfiasított nővé vagy nőiesített férfivá. Hiába a ruha, a smink: bizarrságát néhány perc alatt elárulják gesztusai, mozgása, kommunikációja. Sem a nők, sem a férfiak nem tekintik többé maguk közé tartozónak. Senkiföldjére kerül, kiúttalanul. Gyógyulás Mivel a kisgyermekkorban jelentkező zavar rendkívül magas arányban magától elmúlik a pubertáskor végéig, legfontosabb, hogy a szülők tisztán lássanak. Részükről elsősorban a spontán gyógyulási folyamat megértő kísérésére van szükség. Segíthet házasságuk és szülői kvalitásaik erősítése vagy a családterápia. Sokat jelenthet a gyermeknek az azonos nemű rokonok, nevelők, barátok vonzó példája.
#gyermekbetegség #pszichés betegségek #pszichológia 2012. 03. 06. Módosítva: 2015. 11. 04. Nemi identitászavar gyermekkorban? Gyakoribb, mint gondolnánk... Az, hogy egy kisgyerek viselkedése nem felel meg a társadalom által elvárt nemi szerepeknek – például egy kardozó vagy autózó kislányé, vagy éppen egy babázó kisfiúé – még semmit nem árul el későbbi szexuális orientációjáról, azt azonban előre jelezheti, hogy az illető gyerekkora során számos fizikai és szexuális bántalmazásnak lehet majd kitéve, ami később poszttraumás stresszt is okozhat a számára. A Pediatrics című szaklap tudósítása szerint, a tizenéves fiúk 13, a lányok 26 százaléka számolt be arról, hogy kisgyerekként voltak a másik nemre jellemző viselkedésjegyei, sőt a fiúk 2-5, míg a lányok 15-16 százaléka azt is elárulta, hogy időnként szeretett volna a másik nemhez tartozni. Ugyan mindez még semmit nem vetít előre a gyerekek későbbi nemi irányultságáról, a fenti lapban megjelent egyik tanulmányból az kiderült, hogy azok közül, akiknél legerősebb mértékben jelentkezett a másik nemre jellemző viselkedés, csupán hatvan százalék vallotta később, 19 és 27 éves kora között, heteroszexuálisnak magát.
Születésünk pillanatában két nem valamelyikébe születünk bele, és a legtöbb gyermek elsajátítja annak a biztos érzését, hogy ő fiú-e vagy lány. Míg a nemi statusunk genetikailag meghatározott, vagyis vagy XX vagy XY nemi kromoszómával születünk, addig a nemhez tartozó pszichológiai, szociológiai szerepünk hosszú folyamat során alakul ki. A gyerek az interakciók segítségével azonosul a biológiai nemével, majd az ehhez tartozó pszichológiai szerep erre épül rá. A nemi szerep tehát a kultúra terméke. Minden kultúra a férfiak és nők közötti biológiai különbséget kiszínezi az emberi tevékenység szinte minden területét átható szokások, hiedelmek, merev normák sokaságával (Bede Zs. ) Az azonos nemhez tartozás a viselkedést alapvetően befolyásolja, s egyfajta belső szabályozóvá válik: a gyermek könnyebben azonosul a vele azonos neműekkel, s ennek folytán önkéntelenül utánozza őket. Ezzel pedig megkezdi saját nemi szerepének tanulását. H. Dannhauer (1973) szerint a nemi azonosulás összekapcsolódik a nemekre jellemző viselkedési sztereotípiák átvételével is.
Az adott társadalomban általánosan, vagy többé-kevésbé elfogadott nemi szerepnormáktól sokféleképpen lehet eltérni. Ennek egyrészt külső, objektív, másrészt belső, szubjektív okai lehetnek. Az eltérések hozzávetőleg 3 szinten jelentkeznek. A legenyhébb szinten a "férfias nőket" és a "nőies férfiakat" találjuk. A második szinten például a transzvesztitákat. A transzvesztizmus lényege egy ismétlődő igény a másik nem ruháinak viselésére, s a másik nem hajviseletének, testdíszeinek és modorának átvételével hozzájuk tartozónak látszani, ugyanakkor pontosan tudni, hogy ez csak látszat. A transzvesztita élvezi ezt a látszatot. Elvileg mindkét nemnél előfordulhat, de aránytalanul több a férfi transzvesztita; ők nemcsak a női ruhákat, hanem a nőket is szeretik, vagyis legtöbbször heteroszexuális beállítottságúak. A harmadik szintre pedig a transszexuálisokat helyezik. A transszexualizmus fogalma azokra a férfiakra és nőkre vonatkozik, akik egyértelmű biológiai nemük ellenére a másik nemhez tartozónak érzik magukat, s testi nemüket végzetes tévedésnek tartják.
Több országban a nemi identitászavart megállapító diagnózishoz kötik a nemváltoztatás különféle lépcsőfokait a névváltoztatástól kezdve az operációig. A betegség átsorolása tehát azt jelenti, hogy a transz emberek úgy folyamodhatnak orvosi segítségért, hogy közben nem kell magukat mentálisan betegnek nyilváníttatniuk. Magyarországon minisztériumi engedélyhez kötik a nemváltoztatást, és az engedélyezési eljárásban két pszichiáternek is meg kell erősítenie a transzszexualizmusról (F64. 00) szóló diagnózist. A műtéteket 90 százalékban a páciens finanszírozza, de elvileg előfordulhat, hogy az állam méltányosságból átvállalja a költségek nagyobb hányadát vagy teljes egészét. Megtekintések száma: 329